24 lehetőség...

A 2023-as évet szakmailag, egy, a közösségi médiában elindított adventi kalendárral zártam. 24 napon keresztül jelentek meg posztok, ahol a teljesség igénye nélkül mutatkoztak meg esetek, kérdések, válaszok, lehetséges önismereti lépések. A szeretet gyertyája mellé egy olyan írás jelent meg, amely rólam szól. Ezzel indul ez a blogbejegyzés, majd visszajutunk egészen az első írásig. 

December 24.

…"a szeretet gyertyája mellé: az önismerettel belső erőket is teremtünk, ami a nehezebb időszakokban áldás"…

Tévhit azt gondolni, hogy amint elindulunk az önismereti fejlődés útján, akkor velünk már soha nem fognak rossz dolgok történni. Sokszor konfrontálódom klienseimmel, amikor valami krízis jön az életükbe, és regresszióval csúszunk vissza a folyamatban, mert nem akarják elfogadni, hogy "annyit dolgoztam magamon már, akkor miért kell megint szenvednem".

Minden szenvedés egy fejlődést is jelent, hiszen ha megfejlődjük a velünk történő negatív dolgokat, azáltal rengeteget tanulunk. Az önismereti folyamat során rendkívül fontosnak tartom azt, hogy összpontosítsunk az erősségeinkre is, hiszen ezzel tudunk olyan belső önmegtartó erőket termelni saját magunk számára, amikkel egy negatív hullámból, ha padlóra is kerülünk, de fel tudunk állni.

Azt is számtalanszor hallottam már fejlesztések alatt, hogy "persze, mert Neked könnyű, Te mindig olyan jól nézel ki, összhangban vagy magaddal, soha nem vagy magad alatt". Persze, hiszen a fejlesztéseken nem is az a dolgom, hogy a saját problémáimat a kliensre zúdítsam. Ha kell, transzparens tudok lenni adott helyzeteket illetően, máskülönben meg az a feladatom, hogy a fejlesztés alatt a saját önismeretem egy külön síkon fusson, és a kliens ideje, a kliensről szóljon. Egyszer volt rá példa, hogy egy hasonló mondat után, ami nyilván nagyban kapcsolódott a kliens problémájához, visszatükröztem egy néhány hónappal azelőtti ülésünk történéseit. Ledöbbent arccal hallgatta vissza hónapokkal később saját mondatait a kliensem, és meglepődött azon, amikor hozzátettem - pedig én is egy rendkívül nehéz időszakon mentem akkor keresztül.

A saját önismeretem 9 évvel ezelőtt kezdődött. Mélyen voltam az akkori életemben, de az évek alatt sokkal nagyobb kríziseket is megéltem már, mint amivel annak idején segítséget kértem. Nagy szerencsém van azzal, hogy a hivatás, melyet azóta választottam, a saját önismeretemre is alapul, tehát az úgymond kötelező és elengedhetetlen része a szakmának az életem minőséget is javítja egyben. Látom, ahogy megilletődve tekintenek rám, amikor éppen megengedem magamnak, hogy másik is lássak, hogy nem vagyok teljesen jól. Nem értik, hogy lehet az, hogy ennyi idő után, valaki még mindig lehet padlón lelkileg?! Úgy, hogy ember vagyok én is. Lehetetlenség mindenre felkészülni. Úgy, ahogy hiába a sok vitamin, az egészséges életmód, egy súlyosabb vírusidényben a legfittebb embereket is ledöntheti a lábáról egy kórokozó, az önismeret és a tudatos élet még nem véd 100%-osan a kudarcoktól, traumáktól. Viszont úgy, ahogy az erős immunrendszer könnyebben felépül a betegségekből, úgy az önismeret is segít olyan belső erőforrások kiépítésére, amiket a nehezebb időkben elő tudunk venni. Így voltam ezzel én is idén ősszel. Október közepén egy kisebb idegösszeomlást "abszolváltam". Sok minden történt a nyáron, amit nehéz volt feldolgoznom, ezen kívül egy csomó lezárás is történt az életemben ebben az évben, ami mind egy gyászfolyamat is egyben, mindemellett a gazdasági válság is sokat nyomott a mindennapjaimra, nem utolsó sorban pedig a lányom iskolakezdése is sok gombot nyomott be a saját régi sérüléseimből. Robbant a bomba, viszont 1 nap volt csak olyan, amikor nem akartam kiszállni sem ágyból, és jó volt a sötét szobában aludni és sírni. Ezen az egy napon lefújtam minden munkámat. Az esti csoportomat sem tartottam meg, ami nálam valóban nagy szó. Képtelen lettem volna rá aznap. Utána viszont kezdtem felállni önerőből. Gyógyszer és külső szakmai segítség nélkül kijöttem belőle, amire az egykori terapeutámmal való konzultáció után - ugyanis csak utólag "diagnosztizáltuk" a történteket - ő maga is azt mondta, hogy büszke lehetek rá, hogy ez így teljesen egyedül sikerült. Ez a megélés közelebb hozott ahhoz a hithez és elköteleződéshez, hogy erre szakmára hatalmas szüksége van az emberiségnek. Mondhatni önmagam fejlesztője voltam ebben az időszakban, de az a 9 év, ami mögöttem van, az segített abban, hogy a padlóról ismét fel tudjak állni. Azt tudom mondani, hogy talán az elmúlt 9 évben, soha nem voltam ennyire mélyen, mint most. De sikerült! És sikerülhet NEKED is! Ezekkel az őszinte sorokkal zárom az adventi kalendáriumot, kívánva békés, boldog ünnepeket, és a jövő évben, ha úgy érzed segítség kell - keress bizalommal!

December 23.

…"a változás következményei és az együttlétre való tudatos felkészülés "…

Gyakran tapasztalom, hogy az embereknek, az önismereti úton való elindulás után a következő nehézséget az jelenti, amikor szembesülnek a saját változásukat követő reakcióktól a környezetükben. Nem minden esetben pozitív az, amit másoktól kapunk, hiszen mindaddig, amíg az adott kapcsolat egyensúlyát például a saját visszahúzódásunk adta, egyértelmű, hogy az önérvényesítésünk tanulásával, a saját határaink felállításával ezeknek a kapcsolatoknak a harmóniája fenekestül felfordul. Amennyiben a másik fél nem fejlődik velünk együtt, azok a bizonyos fogaskerekek már nem fognak egymásba illeni, és bizony meglehet, hogy a kapcsolat felbomlik. Ez viszont nem kell, hogy örökké tartson, hiszen idővel lehet, hogy ismét olyan élethelyzetek kötik majd össze ezeket az embereket, ahol lesznek közös metszetek, és az értékek, s vele együtt a lelkek ismét kapcsolódni tudnak. Itt érzem fontosnak kiemelni azt is, hogy a téli szünet hivatalos indulásával, az egymás után következő együtt töltött napok most ismét megsokszorozódnak családon belül. Ez azért kicsit sem egyértelműen könnyű, főleg, ha az egész év a rohanással telt. Ne állítsunk túl nagy elvárásokat magunknak az ünnepet illetően, hiszen akkor borítékolható a csalódás. Júniusban készült egy rádió beszélgetés velem a nyári kirándulásokra való lelki felkészüléseket illetően, és azt gondolom, hogy az évnek erre az időszakára ugyanaz érvényes most is, akár szűkebb, akár szélesebb családi, baráti összejöveteleket tervezünk az ünnepek alatt. Használjuk ki az események adta tükröket arra, hogy tudatosítsuk mi mindennel kell önismeretileg foglalkoznunk a 2024-es évben majd. Lehet, hogy majd a határainkat kell meghúzni, lehet, hogy saját magunknak kell egy kicsit visszavenni az egóból, de az is lehet, hogy rájövünk, sokkal több időt kell a minőségi idő megteremtésére szentelni majd a jövőben. Figyeljünk, raktározzunk, de semmiképp ne a néhány naptól várjuk a megváltást. A karácsony varázsát önmagunkban kell meglelni, és én hiszem, hogy amikor a legnagyobb szükségünk van rá, akkor az év bármely napján elő tudjuk húzni azt a belső erőt magunkból. Ehhez viszont rengeteg önmunkára van szükség, hiszen ezzel alapozzuk meg leginkább a saját lelki egészségünket.

December 22.

…"ember az ember ellen?!"…

Bár korábban már volt említve a szóbeli és érzelmi bántalmazás kérdésköre, ma mégis ehhez kanyarodom vissza. Egy tegnap esti balettelőadás indította meg bennem ismét a gondolatmenetet, ami egy 1800-as években íródott könyv alapján készült. Hihetetlen gyönyörű műfaj, amikor tánccal, mozgással és az aláfestő zenével van mindaz a rengeteg érzelem és történés közölve, amit át akarnak adni a közönségnek, és nyilván itt is úgy, mint bármely más művészeti ágnál, a befogadó személyisége is kell ahhoz, hogyan értelmezi az adott alkotást. A skarlát betűben látva azt a megbélyegzést, amit a társadalom nyomott a másik emberre, majd ezután a másik generáció a gyermekére is, bemutatta az emberiség egyik nagyon erős jellemvonását. Az ujjal mutogatás, a kiközösítés - függetlenül attól, hogy ez milyen háttércselekmény miatt történt…

Miért tartom fontosnak erről beszélni?! Egyre kisebb gyerekeknél jelentkezik az a probléma, hogy ki az, aki több a másiknál, méregetik ki milyen kirándulásokra jár, milyen ruhákat visel, mivel foglalkoznak a szülei. A Tankcsapda zenekar több, mint 20 éve íródott dalszövege talán soha nem volt ennyire széles körben aktuális, mint a mai társadalomban,

"Hogy az Isten a pénz lett 

Sorban nyílnak a bankok és

Az jelenti a rangot

Hogy mennyire állat az autód

Mekkora mellű a nőd és hogy

Meddig bírod feltekerni

A kocsiban a hangerőt".

Vesznek el az igazi értékek. Sokkal fontosabbá vált az emberi kapcsolatokban, hogy mennyire karcsú valaki, mennyire tudja fiatalon tartani magát idősebb korában is, ezzel együtt hatalmas az érdekkapcsolatok száma az élet legtöbb területén, s szépen sorban múlik ki az őszinteség az emberekből. Pedig a vágy egy más világért ott van a mai kamaszokban, de úgy érzem, hogy hatalmas nyomás nehezedik rájuk felülről. Szülőként tudunk tenni azért, hogy a változás elindulhasson. Az, hogy milyen példát mutatunk, nagyban befolyásolja majd a jövőt. Viszont addig, amíg az a gyerek azt hallja otthon a szülőtől, hogy ez a gyerek ilyen, meg olyan, hogyan várhatnánk, hogy egy elfogadóbb ember váljon belőle, s empátiája fejlődjön. Ahhoz viszont, hogy azt tudjuk tanítani bárkinek, hogy ne külső alapján ítélkezzen, legyen türelmes és tapintatos, figyeljen a másik emberre, gyakorolja az empátiát, az alázatot, az elfogadást, arra van szükség, hogy ezen képességekben mi magunk otthon legyünk. A megtanulásához pedig elengedhetetlen az önismeret.

December 21.

…"tudatosabb létezés a körülmények ellenére is"…

Már 34 évvel ezelőtt arra a megállapításra jutottak, hogy az amerikai New York Times napilap pusztán egyetlen száma, sokkal több információt tartalmaz, mint amivel például az 1600-as években egy átlagos angliai polgár egész életében találkozott. Az azóta eltelt több, mint 3 évtizedben ez a mennyiség csak nőtt, hiszen gondoljunk bele, hogy először a számítógépek és az internet napi használata vált életünk részévé, később pedig az egyre okosabb telefonokkal az egész világ elérhetővé vált, s mára egyetlen kattintással temérdek információhoz juthatunk. Ezzel csak az a baj, hogy ezeket az ingereket lehetetlenség megszűrni, nem még, hogy feldolgozni, és minden, ami eljut hozzánk már hatással van az életünkre. Nem is gondolnánk mennyi szorongást okozunk magunknak napi szinten a csapból is folyó szépségideákkal, vagy a világban zajló eseményekkel. Rehabilitációs trénerként évek óta érzékeltem kliensemnél, hogy mennyire fel tudja erősíteni a szorongásukat az éppen aktuális probléma, amivel folyamatosan foglalkozik az elméjük tudattalanul is, és ilyenkor a testi tünetek is rendszerint fel szoktak erősödni. Nem véletlenül akartam összekapcsolni a személyiségfejlesztő szakmát ezzel, hiszen számtalanszor hallgattam, amíg a kezem alatt feküdt egy kliens a derékfájás miatt, hogy milyen rémálmai vannak az elmúlt időszakban. Éreztem, hogy ott lesz a kulcs, mert természetesen kell a fizikai síkon történő beavatkozás az adott mozgásszervi problémába, de amennyiben a lelki eredetű gyökerével nem fogunk foglalkozni, addig folyton visszatérő probléma lesz az életében, s ez általában tünetváltásokkal - hogy hol a dereka, majd a válla, aztán a könyöke és így tovább, fog jelezni. A tudatosság saját önismeretünk mélyítésével tanulható, ami nem azt jelenti, hogy megvéd majd minden rossztól a jövőben, de sokkal érettebbek leszünk arra, hogyan keressünk megoldást a problémánkra.

December 20.

…"átrohanni az életen, vagy megélni azt"…

Emlékszem, amikor egyetemista voltam, ez az adventi időszak nekem teljesen kiesett az évből. Ilyenkor voltak a zh-k, elővizsgák, beadandók, és a levegőben már éreztük a januári vizsgaidőszakot, tehát a karácsonyi szünet is nagyjából azzal telt, hogy a gondolataim az iskolán jártak. Arra is emlékszem, mikor az első decemberem nem egyetemistaként telt, mennyire fura érzés volt a "szabadság". A nagy szabadság viszont rohanással, év végi megőrüléssel is telt, felvettem a társadalom ritmusát, amiben szintén nem éreztem jól magam. A pandémia segített a lelassulásban, és igazából azaz itthon töltött hosszú időszak ösztönzött leginkább arra, hogy muszáj tudatosságot vinni ebbe az adventi lecsendesedés időszakába is, ha valóban meg akarom élni a pillanatokat. Átrohanni az egész életen, úgy, hogy hagyjuk a fejünk felett elúszni az igazán értékes pillanatokat…meg kell tanulni azt, hogy a ma nem jön már vissza, s amit hagyunk kiszaladni a kezeink közül, az már másnapra a múlté. Az itt és most lényege az is, hogy tudjunk a saját értékrendünk szerint fontossági sorrendet felállítani. Vannak élethelyzetek, amikor nehezebb ezt megtenni, de ha "nyom az a bizonyos cipő", akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy valamit változtatni kell az életünkben.

December 19.

…"tükröm-tükröm, avagy amit nem biztos, hogy mindig látni akarunk"…

Egy hölgy kliensem, akivel közel egy éven keresztül dolgoztunk, majd lezártuk azt a folyamatot, nagyjából fél év után ismét megkeresett. Elkeseredett, hogy hirtelen megromlott a viszonya a fiával, és tanácstalanná vált, mert olyan, mintha menekülne az otthon zajló konfliktusok elől, pedig tudja jól, hogy nem ez a helyes út, de képtelen egyedül szembenézni azzal, ami történik. Első interjúra nem volt szükség, hiszen már ismertem a kliensem működésmódját, kapcsolati rendszereit. Néhány rávezető kérdést követően a kliens magától rájött, hogy a fia pont abba a korba lépett be, amikor annak idején neki öccse született. Egyértelmű volt, hogy a testvérkapcsolattal kell tovább dolgoznunk, mindazzal a rengeteg szőnyeg alá söpört érzéssel, amivel a gyerekkorát élte, hiszen a gyermeke most ugyanabba az életkorba lépve tartja a tükröt, és transzgenerációsan pedig hozza a sok meg nem dolgozott emléket. Elsőre ez talán hihetetlennek tűnik, mégis számos olyan dolgot cipelünk a puttonyunkban, amit kéretlen örökségként kaptunk elődeinktől. Kliensemmel, ahogy folyamatosan dolgoztunk a témával, gyógyítottuk a belső gyermekét is, ezáltal rengeteg dolog került a helyére, hiszen az érzéseit is sikerült megélnie, így ez máshol is kifejtette hatását, ugyanis a kisfiával való kapcsolata is ismét sokkal harmonikusabbá vált.

December 18.

…"kezedben a kulcs, hogy mit adsz tovább"…

Gyerek- és felnőtt csoportoknál egyaránt, az egyik legfontosabb szabály a kezdéskor, hogy nem minősítünk. Gyakran felmerül a kérdés, hogy ez mit is jelent pontosan. Addig, amíg a fizikai bántalmazás mindenki számára egyértelmű, addig a verbális, érzelmi bántalmazásokat sokszor nem is tudatosítják az emberek. Azzal, ha pusztán viccelődésből odaszólok valamit a másiknak, lehet, hogy nekem a következő pillanatban már ki is ment a fejemből, amit mondtam, de a másik akár hetekig is szenvedhet attól a mondattól, vagy csupán egy gúnyos szótól. Napjainkban automatikussá vált, hogy mindenkinek mindenhez van valami hozzáfűznivalója, megjegyzése, amit előszeretettel ad ki magából, és ehhez a szociális háló is egy remek felület. Ezzel sokszor az a legnagyobb probléma, hogy az ilyen megnyilvánulásokkal általában a saját belső frusztrációikat akarják fedni az emberek, hiszen találni valamit, amibe megtörlik a lábukat, amitől látszólag erősebbek/jobbak/szebbek/okosabbak lesznek - ad egyfajta átmeneti örömöt, ám ez hamar kipukkad, mint a lufi. Így van aztán, hogy ebben is mindig egyre több ingerre vágynak, s meg lehet nézni, amikor egy baráti társaság nem egymással kommunikálnak, hanem egy pletykaparti folyik, ahol órákon át mocskolnak, kifiguráznak más embereket. Nem csoda, hiszen ez egy könnyebb műfaj, mint az intim, mély megnyílások. A baj viszont ott fokozódik tovább, hogy ezt szívja a gyerek is a levegőből. Teljesen 'normális', hogy bárkit meg lehet szólni akármi miatt. A magyar nyelv szépsége itt is megmutatkozik, hogy a szer-etet, a gyűl-ölet. Némi önismerettel már el lehet indulni egy másik úton, ahol aztán a gyerekben sem a gonoszság van tovább táplálva, hanem sokkal inkább az empátia.

December 17.

…"az öröm nincs bánat nélkül"…

A boldogságra vágyunk egész életünkben, de hajlamosak vagyunk beragadni a negatív érzések hálójába, pedig ha megtalálnánk magunkban azokat az erőforrásokat, amik segítenek a velünk történő rossz dolgokra saját fejlődési lehetőségünkként tekinteni, akkor máris boldogabb életet élhetnénk. Klienseim sokszor dühösen tekintenek rám akkor, amikor azt próbálom velük megértetni, hogy úgy, ahogy nincs fény sötétség nélkül, úgy minden párosan van jelen az életünkben. Amint elfogadjuk annak a körforgását, hogy a jó, nincs rossz nélkül, akkor képesek leszünk utat nyitni saját boldogságunknak, örömünknek, akkor is, amikor egy negatív periódus után vagyunk. Azt viszont megint nem szabad elfelejteni, hogy mindenhez idő kell, s ha épp egy olyan élethelyzetbe kerülünk, ahol a gyászt kell megélnünk, akkor a vele járó negatív érzésektől, ámbár egy ideig távol tudjuk magunkat tartani, egy idő után úgyis felüti a fejét valamilyen formában a sok elfojtott érzelem. Sajnos ez nem mindig megy automatikusan, de a jó hír, hogy az érzelmek megélése tanulható, fejleszthető. Azzal pedig, ha megadjuk magunknak a lehetőséget a negatív érzéseink kellő megélésére, sokkal intenzívebben tudjuk majd átélni a velünk történő pozitív dolgokat is.

December 16.

…"az idő-hármas egyensúlya"…

Én-idő

Mi-idő

Fészek-idő

A Te életedben milyen arányban van jelen? Talán első körben a fogalmakat is tisztába kell tenni.

Botlottam már bele közösségi hálón olyan posztba, ahol épp a párjával volt az illető lefotózva, és a kép címe az én-idő volt. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire nem egyértelmű a szavak jelentése, tartalma és mondandója. Én, én vagyok. Én magam. Ahogy a múltkori rádiós beszélgetésben is felhoztam ezt a témát, hogy például egy hölgynek lehet én-idő, ha elmegy fodrászhoz, mert azt önmagáért teszi, de amikor ott lóg a nyakán a két gyerek, s percenként figyelmeztetni kell, hogy a drága eszközöket ne törje szét a hirtelen mozdulatokkal, az már nem én-idő. Ugyanúgy nem én-idő az sem, ha a párommal töltöm az időt, legalábbis nem volna rossz, ha éreznénk legalább annyi elköteleződést egymás iránt, hogy már nem ő és én vagyunk, hanem mi.

És itt jön be a mi-idő fogalma. A mi-idő, ami jó, ha minőségi időként telik el, amikor nem a telefonunkkal vagyunk elfoglalva, hanem a másik felé való érdeklődő és odaadó figyelemmel, legyünk bárhol.

A fészek-idő pedig azt jelenti, amit családként töltünk együtt a gyerekekkel.

Nyilván ennek a hármasnak az arányát akkor tudjuk felmérni, ha párkapcsolatunk és gyerekünk is van, s ha ezek közül valamelyik hiányzik, akkor a kettőnek az egymáshoz viszonyított arányát érdemes megvizsgálni magunkban. Ha nincs egyik sem, akkor viszont érdemes elgondolkodnunk azon, hogy akarunk-e ezen dolgozni, és ha a válasz igen, akkor megtalálni rá a megfelelő módot, hogy ilyen téren is közelebb tudjunk kerülni elsősorban önmagunkhoz, s ezáltal megtalálni a számunkra ideális partnert a többihez. Ugyanígy érdemes dolgozni önmagunkon akkor is, ha a hármasnak az arányával nem vagyunk megelégedve, és például az egyik komponens túl erős a többihez képest. A legtöbb esetben ezt racionális érvekkel meg is tudjuk megmagyarázni, hogy például miért a fészek-idő van túlnyomó többségben két kisgyerek mellett, de ha a gyökerére nézünk, akkor megtalálhatjuk annak is az okát, hogy miért is nem tudunk mély intimitásba kerülni a párunkkal. Ilyen a gyerek nagyon jó kibúvó, s egy mentőöv is egyben, hogy ne kelljen szembenézni saját elnyomott fájdalmainkkal, viszont hosszútávon sokkal kifizetődőbb lehet, ha nem csapjuk be saját magunkat sem.

December 15.

…"minőségi idő"…

A minőségi idő fogalmát Gary Chapman, párkapcsolati szakértő és házassági tanácsadó alkotta meg.

Chapman 5 szeretetnyelvet határozott meg, mégpedig

• dicsérő, elismerő szavak,
• ajándékozás,
• szívességek, önzetlen segítség,
• testi érintés,
• figyelem, minőségi idő.

A saját szeretetnyelvünk azt jelenti, amely formában leginkább érezzük, megéljük a törődést, azt, hogy szeretve vagyunk, s odafigyelnek ránk.

A minőségi idő lényege nem abban rejlik, hogy pusztán csak egy légtérben vagyunk a másikkal, hanem azt a tartalmasan eltöltött időt, ahol közös tevékenységekkel, az egymásra szánt figyelemmel, az egymásra hangolódással vagyunk jelen a pillanatban.

Nemcsak a párkapcsolat intimitását lehet fejleszteni a minőségi idő megtanulásával, de a családi kötelék is erősödik, ahol a gyerekek ilyen jellegű figyelemben részesülnek. Belső erőforrásokat teremtünk magunknak és családtagjainknak egyaránt a közösen megélt idővel, hiszen a nehéz, kevésbé derűs napokon, mentőövként tudunk nyúlni a szép emlékekhez. Egy gyereknél is hatalmas segítség az önbizalom növelésében, ugyanakkor ha az állandó időhiánnyal szembesül, akkor sokkal hamarabb alakul ki a szorongás nála.

Akik látták a Moulin Rouge című filmet, akkor számukra ismerős lehet ez a Wilhelm Busch idézet:

"Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon."

Sok esetben problémaként merül fel, ha egy családon belül nem azonos a szeretetnyelvünk. Ilyenkor szükséges a másikhoz való igazodás, megtanulni az ő nyelvét, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. A minőségi idő tanulása viszont függetlenül attól, hogy az az elsődleges szeretetnyelvünk vagy sem, mindenkinek hasznos és fejlesztő értékű lehet.

December 14.

…"üzenetek kintről befelé"…

Carl Gustav Jung svájci pszichiáter, pszichológus és analitikus szerint, "az orvosnak a természetet kell vezetőjéül választania, és amit ekkor tesz, az a páciensben lévő alkotó mag fejlődésének az elősegítése".

Az évszakok mozgása is egyfajta útmutató lehet számunkra.

A tél a 'bent' időszaka, az adventhez pedig a várakozás, készülődés és a remény társul, s nem véletlen, hogy a régi emberek gondolkodásában itt kezdődik maga az évkör. Az évszakok, s azok többspektrumú tartalmával való foglalkozás, a lélekkel való foglalkozást is jelenti. Az évszakok jelentését analógiásan megélhetjük egy napon belül is, ahol a tél az éjszaka, de ugyanúgy ha egy emberéletet veszünk alapul, akkor a tél a halált szimbolizálja. Itt jön képbe a remény, hiszen "ahol sír van, ott feltámadás is van". Az adventi gyertyák fényének jelentősége az ősi hitet is erősíti, miszerint minden ember a téli sötétségben a melegre, fényre, a megújuló életre vágyik, hiszen a téli napfordulóig egyre rövidebbek a nappalok, a minket körülvevő sötétség pedig egyre több.

A decemberi hónap lelki feldolgozását segítő kérdések Antalfai Márta - 'Alkotás és kibontakozás' című könyve alapján:

•Mire vágyok?

•Milyen céljaim vannak?

•Milyen "szellemi" gyermek érett be, s született meg bennem?

•Hogy viszonyulok a hithez, erkölcshöz, spiritualitáshoz?

•Hol van bennem fény?

December 13.

…"a mindenség tükrében"…

Bár az adventi időszak idén most egy héttel rövidebb, mint általában szokott, én ehhez a rövid időhöz, egy fordított arányosságot vezettem be a saját életemben. Próbálom a várakozást több oldalról is megélni. Nem kell ahhoz magánemberként ismernie valakinek, elég, ha kliensi viszonyban vagyok az illetővel, hiszen egy idő után leszűri - szeretek rendezkedni, szeretem a változatosságot. Az irodám már lassan egy éve mozdulatlan, az ünnepek utáni "projekt" viszont már él a fejemben, egy kicsit jobbra, a másikat balra, azok meg majd helyet fognak cserélni. Az én személyiségem meg is bolondulna, ha 10 évig ugyanolyan elrendezésben lennének a bútorok, a csecsebecsék a polcokon…szeretem a szépet, s azt a harmóniát, amit a sok kis különálló dolog, egy egységgé formál. Jobban mondva én alkotom ezt meg, és ez az alkotás flowban tart - többek között ezért is vonzott a művészetterápiák felé való nyitás szakmailag is. Nem mondanám magam rendmániásnak, hanem inkább azt mondanám, hogy próbálok az egységre, a komplexitásra törekedni az életteremben is. Egy jó ideje viszont elkezdett zavarni valami. A bejárati ajtónkat nagyon ritkán használjuk, a garázsból egyből a házba tudunk lépni az úgynevezett technikai helyiségbe. Itt van a mosógép is, a szárító, meg minden egység, ami a ház fenntartásához szükséges. Szóval olyan mindenes. Hozzá is szoktunk szépen, hogy itt mindig káosz van. Észrevettem magamon, hogy kezd rettentően frusztrálni, hogy az "otthon érzése" ezzel a képpel indul. Próbáltam lefordítani magamnak ezt önismeretileg is, hogy hol van bennem más élethelyzetekben is ugyanez a káosz a kezdéskor, megérkezésekor, vagy ha úgy tetszik induláskor. Elhatároztam, hogy elkezdek ezzel fizikai síkon is foglalkozni. Olyan átalakulás lett abban a helyiségben, ami mindhármunkat lenyűgözte, és érezhetően mindenkiben megmozdult ez a vonal lelkileg is. Érdemes körülnézni ilyen tekintetben is magunk körül, hiszen nagy dolgokat tudunk nemcsak felfedezni, de megfejlődni is általa.

December 12.

…"értékrendek"…

Nemcsak az advent alatt, hanem az év más időszakaiban is gyakran merül fel a téma egyéni fejlesztések során, hogy meddig érdemes küzdeni bármilyen nemű kapcsolatért, ha a felek különböző értékrend szerint élnek.

Az alkalmazkodás stratégia működőképes - egy ideig. Ugyanúgy, ahogy elkerülni a konfliktusokat sem fenntartható hosszútávon. Fontos eldöntenünk saját magunkban, ami nagyon sokszor hosszú önismereti folyamat mérföldköve, hogy mit is akarunk azzal a kapcsolattal. Mérlegelni kell, hogy az a bizonyos hídépítés, ami kizárólag kompromisszumok és problémamegoldás árán tud megszületni, hoz-e több hasznot, mint amennyi energiát belefektetünk. Az egyoldalúság semmilyen kapcsolatban nem célravezető, hiszen úgy, ahogy bele lehet fáradni például a családi banzájok közepette abba, hogy "tartani kell a szánkat, mert a másik érdekeit kell szem előtt tartani", egy baráti kapcsolatban is hatalmas frusztrációt tud okozni, ha önérvényesítésünk a nullán marad. A saját határaink kijelölésének a tanulása jelen esetben elengedhetetlen, és nem kevésbé saját önbizalmunk növelése is, a belső erőforrásaink feltárása által. Egy kapcsolatban meghúzni a határt saját magunk egészsége védelmében, nem a gyengeség jele, hanem éppen ellenkezőleg. Itt is fontos megemlíteni, hogy minél érettebb a személyiség, annál reálisabban látja át az egyén, az egyes kapcsolataiban önmaga működését.

December 11.

…az önreflexió…

A reflexió egy latin eredetű szó, és visszaverődést, visszatükrözést, visszacsatolást jelent. Ebből adódóan az önreflexió egyfajta önvizsgálatot jelent, amihez elengedhetetlen az önismeret, hiszen ez már egy mélyebb szintje a saját magunkkal való belső kapcsolatnak. Képesek vagyunk rálátni önmagunkra azáltal, hogy reagálunk valamilyen megtörtént ingerre, hatásra, eseményre.

Egy számomra kedves történetet szoktam mostanában gyerekeknek az iskolai csoportokban is elmesélni ehhez kapcsolódóan, ami a lányommal történt, és igazán nagy büszkeséggel töltött el, amikor ennek részese lehettem.

Az őszi szünetben kellemes 20 fok körüli időjárás volt, amikor egy tóparti mólóra akartunk leheveredni. Volt nálunk egy plüss anyagból készült pléd, amit kiterítettünk, ám a kiselsős hölgyemény nagyon dühbe gurult attól, hogy mozdult egyet a kiterített pokrócon, és máris mindenhol összeráncolódott. Akárhogy is simította, soha nem lett olyan, ahogy azt elképzelte. Hosszas morgás és sírás után feladta. Néhány nappal később egy esős hétvégi koraestén családi filmnézést tartottunk, amikor én úgy döntöttem, hogy egy picit megmozgatom magam a talajon. Egy hasonló pokrócot térítettem a földre, és hanyattfekvésben elkezdtem tornázni. A lányom követni akart a földre, megfogta a másik plédet, elindult, kezdte leteríteni a földre, majd megállt. Közölte, hogy jobbnak látja, ha mégsem jön mellém a földre, mert emlékszik mit művelt a múltkor az összeráncolódott pokróc miatt, és nem akar megint sírni és dühöngeni ezért. Az én szavam elállt. Abban a pillanatban pozitív megerősítést adtam számára, és büszkeséggel átöleltem. Ez egy hatalmas önreflexió volt egy hatéves gyerektől…

December 10.

…"reménykedünk egy jobb világban "…

Eléggé elterjedt az "elég jó szülőség" fogalma az utóbbi időben, de sokszor sajnos téves képzeteket kapcsolnak az emberek. Míg sokan a tökéletességre gondolnak ilyenkor, vannak akik a teljes liberalizmust értik alatta, és még mindig nagyon sokan egy földöntúli képességként képzelik el, ami elérhetetlen. Pedig nem. Egyik sem a fentiek közül. Az 1960-as években jelent meg először az "elég jó anya" fogalom, ami akkoriban azt jelentette, hogy az anya igazodik a csecsemője szükségleteihez, majd a gyermek életkorának előrehaladtával képes fokozatosan a háttérbe húzódni. A '80-as években már könyv is íródott a témában, ahol a szerző már "megengedte" a szülőknek, hogy megéljék a nehézségeiket, kudarcaikat, negatív érzéseiket.

Mára a magyar szakirodalom is büszkélkedhet ehhez a témához kapcsolódó írással, ugyanis L. Stipkovits Erika, akihez mély személyes kapcsolatom is fűződik, a Szeretettel sebezve című könyvében az egyes szülőtípusok részletes bemutatása és önismereti útravalói után, összegzi az elég jó szülő ismérveit is. Fontos elmondani, hogy ez nem egy velünk született személyiségjegy, hanem egy hosszú belső munka eredménye. Igazából bárkiből lehet elég jó szülő, de ahhoz az alapanyagot nem a piacon kell keresni, hanem önmagunkban mélyebb rétegeiben.

Nézzük át pontokban, hogy mit csinál az "elég jó szülő":

• kimutatja az érzelmeit
• a gyermekeivel is beszélget az érzelmeiről
• nem óvja gyermekét minden nehézségtől
• nem követel többet annál, mint ami a gyerek életkorának megfelel
• próbálja mellőzni az összehasonlítgatásokat
• aktívan vesz részt a gyermeke életében, minőségi időt töltve
• képes meghúzni a határokat, ugyanakkor nem tilt mindent, de a rendszerességre törekszik
• hagyja, hogy a gyermek kreativitása kibontakozzon
• ha unatkozik, nem szórakoztatja azonnal, hanem hagyja, hogy feltalálja magát

December 9.

…"virtuális vagy valóság "…

Nyáron az egyik táborban tapasztaltam meg, hogy szituációs gyakorlatok során egy kisfiú olyan valóságtól távol álló stratégiával akarta megoldani az összes konfliktust és feladatot, ami nem csupán nekem, de kortársainak is szemet szúrt. Remek alkalom volt gyakoroltatni a többiekkel az asszertív kommunikációt, és úgy felvilágosítani a srácot a képzelt világáról, hogy közben ne akarjunk semmit lenyomni a torkán, ám engem azért aggasztott a dolog miértje.

A záró előadásunkat követően volt szerencsém mindkét szülővel ezt szóban megbeszélni, és feltettem a kérdést, hogy mennyi időt tölt a gyerek a számítógépes játékokkal naponta. Az apuka szégyellte, de bevallotta, hogy mióta nyári szünet van, azóta szinte egész nap azon lóg a gyerek, és sajnos tudja, hogy ez az ő hibája, mert otthonról dolgozik, és könnyebb volt ezt az utat választani. Elmondásuk alapján, ők is érezték már egy ideje, hogy valami nincs rendjén, de nem tudták mihez kötni. Hatalmas hálával voltak felém, hogy erre rámutattam. Hasonló esetekkel találkoztam többször is, amikor a kislányok furcsa viselkedése a videóklippekben látott félmeztelen vonaglásokat tükrözte vissza.

December 8.

…"okosidőzés"…

Nagyon sok helyen olvasni a témáról manapság, így a tegnapi poszthoz kapcsolódva fontos megemlíteni, hogy milyen következményekkel jár a túl sok kütyüzés!

• csökkent figyelm és koncentráció
• fokozott ingerlékenység
• alvászavar
• fejfájás
• fáradt, piros szemek, látásromlás
• nyugtalanság, ingerkeresés
• motorikus fejlődési zavarok
• kommunikáció hiánya
• beszédfejlődési nehézségek
• általános fáradtság, motiválatlanság

Ezek a tünetek ha jelentkeznek, akkor sok betegség gyanúja felmerül, pedig, ha tudatosan csökkentjük a használatát a technikai vívmányoknak, akkor időt és felesleges köröket is spórolunk az egész családnak, és az orvosnál eltöltött órák helyett már minőségi időt tölthetünk együtt.

December 7.

…"a technika vagy önmaguk rabjai?!"…

Fáj a szívem, amikor a gyerekeket a szabadidejükről kérdezem, és nagyon sokszor csak a telefonozást és számítógépes játékokat említik. Természetesen tudjuk azt, hogy a mai korban már szinte elengedhetetlen, hogy érintkezésbe kerüljenek a technika ezen oldalával, azt viszont mindenképp nekünk, szülőknek kell mérlegelni, hogy a mikor-mennyit-hogyan hármasa miként jelenik meg.

Első lépésként fontos megemlíteni, hogy a "bort iszik és vizet prédikál" mondást fontos szem előtt tartanunk ilyenkor is, hiszen amikor a gyerek azt látja, hogy apa és anya is folyton a telefonján lóg, vagy a tévé előtt hever, közben nekik tiltani akarunk minden hasonlót, akkor bizony sikertelen lesz a küldetés. Amikor a szülő felismeri magában a függőséget, az már egy jó jel, következő lépés pedig annak a keresése, hogy mit is rejt a mélyben ez a függőség. Nagyon sok esetben az ingerkeresésen túl, a mélyben ott húzódnak olyan dolgok, mint a magányosság, a párkapcsolati hiányok, a félelem, az elfojtott érzelmek, és még lehetne a problémák széles skáláját sorolni. Felnőttkorban ezen a vonalon elindulva szép eredményeket lehet elérni a fejlesztői folyamatokkal. Ám gyerekkorban nem csupán a kialakuló függőség az egyetlen veszélye a dolognak…

December 6.

…konfliktuskezelés…

Nagyon szeretem a Thomas-Killmann modellt a konfliktuskezelési stratégiák demonstrálására, ahol az együttműködés és az önérvényesítési tengelyek mentén vannak az egyes stílusok megfogalmazva.

Lehet önismereti tesztet végezni, hogy többnyire melyik stílus jellemző ránk, viszont fejlődési szempontból érdemes ezeket a stratégiákat tudatosan váltogatni az egyes szituációkban való szerepünkhöz alakítva, hiszen vannak helyzetek, amikor kifejezetten hasznos lehet az a stratégia is, amit más helyzetekben nem gondolunk a legcélravezetőbbnek.

Az irányító típus, akinél alacsony az együttműködés, és magas az önérvényesítés. Hasznos nemcsak olyan helyzetben, amikor azonnali döntésre van szükség, de olyankor is, amikor a másik fél kihasználná az együttműködési törekvéseinket.

Ennek párja az alkalmazkodó, ahol a magas együttműködéshez az alacsony önérvényesítés társul. S bár nem célszerű egy életet mindig a másikhoz alkalmazkodva leélni, de olyan helyzetekben, ahol az adott téma a másiknak fontosabb, ezért méltányosnak akarunk látszani, esetleg, ha rájövünk, hogy nincs igazunk, de olyankor is, amikor a harmónia a kulcstényező az adott helyzetben.

Azt a magatartást, amikor alacsony az együttműködés és az önérvényesítés is elkerülőnek hívjuk. Alapjáraton egy ilyen magatartás mellett mindenki veszít, viszont olyan szituációkban, ahol szükségünk van egy kis időre, hogy lehiggadjunk, vagy maga a téma nem fontos, esetlegesen a várható nehézségek meghaladják a hasznot, akkor viszont érdemes ezt választani.

A legtöbb ember számára ismert és viszonylag pozitív stratégia az a kompromisszumkereső. Itt mindkét fél fontosabbnak tartja a megállapodást, mint az eredetileg elképzelt nyereséget.

Egyetlen olyan stratégia van, ami abszolút győztes helyzetet eredményes mindkét fél esetében, az pedig nem más, mint az problémamegoldó magatartás. Ehhez viszont sok idő, energia és kreativitás szükséges, de megéri olyankor, amikor egy kapcsolatot akarunk építeni, ha egy témában fontos, hogy megoldás szülessen, vagy amikor különböző nézőpontokat kell összeegyeztetni.

Az önismeretünk mélyítése lehetővé teszi, hogy minél rugalmasabbak és tudatosabbak legyünk, s a helyzethez mérten válasszuk ki a legcélravezetőbb konfliktuskezelési stratégiát!

December 5.

…érzelmek elfojtása helyett…

Nagyon sokat lehet olvasni az erőszakmentes kommunikációról, amit sajnos sokan tévesen használnak az elfojtott érzelmekkel teli kommunikációként. Valóban akkor leszek jó ember, ha saját magamat meghazudtolva, elnyomva a bennem zajló folyamatokat, egy erőltetett lágy hangon fogok szólni ahhoz a másik emberhez?! Vagy pedig meg merem engedni magamnak az őszinteséget, és ugyan a másik határait tiszteletben tartva, de az érzéseimet is megélem a mondandóm közben?! Eljutottunk oda, hogy a megemelkedett hangerő már a fejekben egyenlő agresszióval. Tényleg azt gondoljuk, hogy a gyereknevelés jó irányba tart akkor, ha a szülők minden negatív érzelmet pókerarccal visznek a gyerekeik elé?! Miért ne sírhatná el magát az anya, ha szomorú, és miért ne adhatna hangot annak, ha dühös és még jogos is a dühe? A konfliktusokat meg lehet oldani, de kimondatlan szavakkal, elfojtott érzésekkel a frusztráció tovább generálódik, és az a bizonyos bomba biztos, hogy pont olyankor robban majd, amikor nem kellene.

December 4.

…félelem a konfrontációtól…

A kliens, ha eltűnik, akkor a legtöbbször a tükörben megvillanó dolgoktól ijedt meg. A fejlesztések által a kliens az elfogadás mellett kell, hogy a konfrontációt is megtapasztalja, hiszen személyisége ettől fejlődik igazán. Ám nagyon sokszor, ha nem azt halljuk, amit szeretnénk, vagy fájó az önismereti rádöbbenés saját működésmódunkra, tulajdonságainkra, azonnal kéziféket húzunk. Az ekkor keletkező düh viszont építő jellegű lehet(ne), de sajnos a legtöbbször pont ezek elől menekülnek el. A fejlesztői biztonságos környezetben megélt, feltörő érzések gyógyító hatásúak. Számtalanszor élem át kliensekkel, hogy bocsánatot kérnek az első imaginációk alatt legördülő könnyeikért, vagy nem mernek dühösek lenni akkor sem, amikor olyan témáról beszélnek. Ezek többsége hozott, tanult viselkedés, ahol a családban nem szabadott sírni, mert az csak a gyengéknek való, vagy nem szabadott felvinni a hangerőt, mert az már agressziónak számított…

December 3.

…hiszünk-e az empátiában…

Advent első vasárnapja, ahol a gyertya jelentése a hit. Elsőre most eszembe jutottak azok a kliensekkel megélt helyzetek, amikor pontosan a hit hiányzott az elköteleződésükből. Nem hittek abban, hogy sikerülhet, nem hittek abban, hogy bárki olyan, aki nem élte át pontosan ugyanazt, mint ők, akkor az a másik képes lenne az empátiára. Sokszor az emberek fejében az empátia torz képként él, hiszen ez a képesség nem sajnálkozást, és nem is kölcsönösséget jelent. Az empátia olyan beleérző képesség, amikor bele tudunk helyezkedni a másik ember érzéseibe, gondolataiba.

Kibúvóként használják sokszor a hitetlenséget, hiszen pontosan az elköteleződéstől féltek leginkább, valamint attól, hogy szembe kell nézni saját szomorú történeteik mélyebb rétegeivel. Gyakran hallottam, hogy "Ön ezt nem értheti, hiszen még él a férje/nem volt sikertelen terhessége/van munkája/stb…". Az állításaik többségének valóban volt igazság alapja, viszont én fejlesztőként az empátia mellett a történetek dinamikájához kapcsolódom, és így tudok segíteni akár az (engem konkrétan nem ért) veszteségek feldolgozásában.

És igazából az ilyen védekezések mögött a mélyben húzódnak az igazi okok, amivel még nem áll készen a kliens, hogy szembenézzen. Ha sikerül idővel a jeget megolvasztani, el tudunk odáig jutni, hogy miért is volt szükség a kezdeti játszmákra, viszont nem kizárt az sem, hogy a kliens hirtelen eltűnik…

December 2.

…a célok kitűzése …

Egyéni személyiségfejlesztő folyamatok megkezdésekor, a kliensnek egy reális célt kell megfogalmaznia, amit szeretne elérni az ülések alkalmával.

Ez a cél időközben változhat. Mégpedig azért, mert ahogy mélyül a kettőnk közötti kapcsolat, egyre tisztábban látszik a kliens személyisége, kiderül a motiváltságának hányadosa is, és sokszor néhány ülés alkalmával saját maga rájön arra, hogy nem is arra van szüksége, amit eredetileg gondolt. Természetesen sokszor fordul elő, hogy olyan irreális témában akarna szerződni a kliens, ami bár utólag majd lehet a fejlesztések eredménye, mégsem tudom előre garantálni, hogy ez megvalósul. Úgy, ahogy ígérni semmit nem ígérhetek azzal kapcsolatban, hogy hova és mikor fogunk eljutni egyes élethelyzetekben, hiszen nagyon sok tényezőn múlik a kettőnk közötti munkának gyümölcse. Amit viszont garantálni tudok, azaz elfogadás, az igazodva vezetés, a titoktartás, az empátia…

December 1.

…önismeret, tudatosság, fejlődés…

Gyerekeknél a játékos önismereti tréningek indító kérdései között meg szoktam kérdezni, hogy tudja-e valaki, miről is fog szólni a foglalkozás?

Ilyenkor mindig megbeszéljük, hogy az önismeret nem azt jelenti, hogy tudom magamról hányas cipőt hordok, milyen színű a szemem és mi a kedvenc ételem. Természetesen ezek sem elhanyagolandó dolgok, viszont ezen tények többségét nem tudjuk fejleszteni.

Ellenben a személyiségünkkel, ami egy olyan komplex rendszer, melybe beletartoznak a viselkedésünk, érzelmeink és a gondolkodásunk mintázatai. Amennyiben eljutunk oda, hogy bizonyos szituációkban felismerjük saját működésmódunkat, és azt úgy értékeljük, hogy valamit változtatni szeretnénk rajta, akkor már megtettük az első lépést, hiszen felismertük. Nagy valószínűseggel a következő szituációban még ugyanúgy fogunk viselkedni, és lehet, hogy még tizedszer is pont úgy reagálunk majd, de minden alkalommal egyre hamarabb vesszük észre a saját reakciónkat. Majd eljut(hat)unk odáig, hogy már megpróbálunk máshogy reagálni, ami szintén kudarca fulladhat, de néhány (vagy sok…) újbóli próbálkozás után sikerül(het) máshogy csinálni. Az ilyen folyamatban elképzelhető, hogy nem boldogulunk egyedül, hiszen az egyes viselkedési mintáink mögött húzódhatnak olyan mélyre ásott érzelmek, megélések, amik felszínre hozatala fájdalmas lehet, és egyedül még képtelen rá az egyén. Ilyenkor megéri segítséget kérni, hiszen egy jó szakember igazodva vezetve tud segíteni a célok elérésében…