Értéket teremtettünk!

 Beszámoló az első felvidéki játékos önismereti táborról: 

A már hagyományos Kidzone, n.o. nyári táborok első hetét ebben az évben újragondoltuk. Az előző évek tapasztalataira építve, ahol egy-egy délelőtt vagy délután zajlottak érzelmi intelligencia fejlesztő foglalkozások, idén januárban egy olyan felkérést kaptam, hogy tervezzem meg, s bonyolítsam le az egész első hetet olyan formában, ahogy azt én gondolom.

Gyerekekkel foglalkozni a mai világban egyre nehezebb, hiszen nagyon nehéz felvenni a versenyt a virtuális világ nyújtotta élményekkel, ami által az ingerigényük egyre magasabb, hiszen az idegrendszerük állandó jelleggel van kitéve szinte feldolgozhatatlan ingereknek. Ebből a virtuális térből kilépve, az offline világban is keresik a hasonló ingereket, de mivel ilyen formában sokkal többet kell érte dolgozni, ezért a motiváció hamar elmúlik. Az önismereti játékok ezért egyfajta indikátorok is ilyenkor, hiszen nagyon hamar megmutatkozik egyes foglalkozások során, hogy ki az, aki sok időt tölt a különféle képernyők előtt. 

A baj ezzel csupán csak az, hogy az alap szociális készségek is megsínylik a való világtól távoli élménygyűjtést, s emiatt a húsvér emberekkel való kapcsolódások méginkább nehezítetté válnak.

Tapasztalataim alapján, ha az adott csapatban többségben van azok száma, akik motiválhatóak egyéb módon is, mint egy videójáték, akkor nyert ügyünk van a foglalkozások sikeressége érdekében, hiszen ez húzóerőként szolgál a kevésbé lelkes egyéneknek is, akik idővel majd szintén örömüket tudják lelni mindabban, ami a köztünk kialakult térben történik.

Minden közösség alapja a szabályok kialakítása, így ezt a módszerspecifikus tábort sem lehetett volna ezek nélkül elképzelni. Ezen szabályok közös kialakítása, megszavazása, a bizalmat erősíti. Minden szabályszegés erkölcsi, de egyben személyiségbeli kérdés is. Az esetleges szabályszegések átbeszélése viszont újabb önismereti pilléreknek ad teret. Nem volt ez másképp itt, ebben a táborban sem.

A tábor első három napját délelőtt és délután is egymásra épülő játékos személyiségfejlesztéssel töltöttük. Nagy hangsúlyt fektettünk az egymásra való figyelemre, önmaguk megismerésére, az empátiára. Mindvégig nagy szerepe volt a kommunikációnak és az együttműködésnek, ami által további önismeretre tettek szert a gyerekek. Napról napra mélyült a csapat, kedden olyan témák is előkerültek, ami a belső feszültségekről szóltak, és közösen tudtunk elmélkedni az egyes szituációkról, összekapcsolva az előző napi élményekkel. Ezzel leginkább az önreflexiós képességeket fejlesztettük az önismeret mellett.

A három nap alatt művészetterápiás elemek is megjelentek, az érzelmek kifejezésére szolgáló festési technika mellett teret kapott a zenei improviázió, ami a vártnál is nagyobb sikert aratott a gyerekek körében. Hatalmas ereje van ezeknek a foglalkozásoknak, hiszen mindamellett, hogy játékként éli meg a résztvevő, egy csomó más energiát is hordoz magában, ami jótékony hatással van az ember életére. 

A legnagyobb megéléseket pedig a kiscsoportos munkák hozták, ahol komfortzónán kívülre kerültek a véletlenszerű csoportalakítás által. A három nap alatt intenzíven dolgoztunk – olyannyira, hogy a klasszikus iskolai csoportoknál, ahol kéthetente találkozunk, 3 hónap alatt tudtam volna átadni ennyi mindent.

A csütörtöki napunk az alkotás öröméről szólt, ami igazából önmagában is egy fejlesztő értékű tevékenység. Egyedi pólókat készítettünk, melynek minden részletét a gyerekek készítették elő, majd valósították meg. Mondanom sem kell, hogy a péntek reggeli utolsó símítások után mekkora volt az öröm, hogy a kézzel keszített ruhadarabot magukra ölthették.

A 22 táborlakóból három gyerkőc volt, aki az alacsony életkor (5 év és annál fiatalabb) miatt, más, a koruknak megfelelő foglalkozásokban részesültek pedagógusok által a másik teremben. 19 gyerkőccel viszont lelkesen dolgoztunk az eredeti terv szerint. A mindenki által választott hétfő reggeli alliteráló nevek szerda délutánra néhány embernél módosításra kerültek. 

Így lett a Morcosból Mókás, Zenét hallgatóból Zizegő, a Zajosból Zengő, a Becsúszósból Belátó, Labdázóból Leleményes, Emlékeztetőből Elmélkedő, s még a Barátságos kiegészült Bátorral is. Szerintem már ez önmagában utalásokat tesz az önismereti fejlődésre.

Az egész heti tudatosságot testi szinten is fejlesztettük, ugyanis minden nap 11 órakor kint a szabadban a TripleX® funkcionális gerinctréninggel ismerkedtek és barátkoztak a gyerekek.

Pénteken záróműsorral vártuk a szülőket. Ennek a záróműsornak nem a produkció része volt a fókuszban, hanem az, hogy betekintést nyújtsunk mindabba, ami velünk a héten történt.

Két bátor jelentkezőnek, a tábor alatt írt versével indult a műsor, majd a közösen írt mesét ismertettük a szülőkkel, ezután pedig az egyes kiscsoportok, jelenetek formájában mutatta be, hogyan fejezték be a történetet, én pedig szakmai hozzáfűzésekkel gazdagítottam az élményt az egyes jelenetek között. Ezután egy pár perces gyakorlatsort is bemutattunk a tornából is, majd az egyik nagysikerű zenei improvizációs játékból is megmutattunk egy kis részletet. Végül egy búcsúzó rituálé keretein belül a tábori neveket hangoztattuk el, majd egy közös énekléssel engedtük el egymás kezét. A táborzáró utolsó közös pillanatai azok voltak, amikor minden gyerkőc egy oklevéllel és egy kis aprósággal a kezében távozott.

Ezután a szülők nem győzték kifejezni hálájukat. Kiderült, hogy a legtöbben minden délután a hétfő-szerdai élményeket mesélték, ami hatalmas elismerésnek számít egy gyerek szájából.

Több szülő köszönetét fejezte ki azokért az észrevételekért, amiket a hét folyamán fokozatosan kaptak visszajelzések formájában. Ebben a táborban nem volt extra kirándulás, nem volt strandolás, de még filmet sem néztünk...ebben a táborban, hogy az egyik szülőt idézzem: ÉLET-ÉLMÉNYEK voltak. 

Ezekkel az élet élményekkel pedig az önismeret által több önállóságra, őszinteségre, felelősségvállalásra és együttműködésre is szert tettek, amit vélhetően a mindennapokba integrálva tudnak majd hasznosítani a tábor után is.

Részemről is hatalmas a hála, a büszkeség és az öröm, hogy egy ilyen kezdeményezés elindult, amivel értéket teremtettünk. 

Bízom benne, hogy ezután egy szép hagyomány is válik belőle, hogy évről évre kölcsönösen tanulhassunk, gazdagodhassunk tapasztalatokkal, élményekkel egymás által.